Óvodás leszek

Eljött az idő! Az Anyukák és Apukák nem is tudják eldönteni, örömet jelent ez majd az életükben, avagy nehézséget. De van egy szempár, amire elég csak rátekinteni és a benne rejlő kíváncsiság minden kételyt felülír. Érzi a gyermek, hogy tágítania kell azt a világot, mely eddig körbevette őt. Ösztönösen vágyódik kortársai és a velük való kalandok után. Azt nem is sejti, ahhoz, hogy ezt átélje, a szülőktől bizony időről időre el kell búcsúzni. Óriási szerepe van az őt körbevevő felnőtteknek, hogyan is éli meg a gyermek a külön töltött izgalmakat az óvodában. A Nagyszülők és a Szülők is örömmel beszéljenek a gondosan kiválasztott intézményről. Érezze a gyermek, hogy a most még csak ismeretlen épületben (mely néhány hét múlva érzelmi töltést kap) nagyon várják Őt és szükség van a jelenlétére. Ne bizonytalanodjanak el kedves Szülők! Vagy talán csak egy kicsit és azt sem sokáig. Három kislány anyukájaként és óvodapedagógusként azt tanácsolhatom, hogy ismerkedjenek meg az intézménnyel és a leendő óvónénikkel, dajka nénikkel. Bizonyára mindezen már túl van mindenki, hiszen a nyár végérvényesen búcsúzni készül és a Gyermek már biztosan napról napra várja azt a bizonyos ÓVODÁT! Tehát a döntést meghoztuk. Most következik az a rész, amikor nagyon tudatosan, tele optimizmussal beszélgetünk otthon minden nap az oviról. Klasszikus kérdések hangozhatnak el, de a Gyermeknek minden információ új és nagyon fontos. “Milyen az óvoda udvara? Milyen játékok vannak a csoportszobában? Milyen az ovis méretű WC? Mikor ehetünk az oviban? Bizonyosan értem jössz??” Ilyen és ehhez hasonló kérdések hangzanak el a Gyermektől. Ezekre minden esetben az őszinte válaszadás a megfelelő. Érezze a gyermek, hogy biztonságban van az óvodában. A számára oly fontos dolgokat megkapja az óvónéniktől és a dajka nénitől. Sőt! Segítséget is kap majd, ha úgy alakul, hogy szüksége lesz rá. Erősítsük meg a velük született optimizmust, hogy minden esetben kérjen, ha szükségét érzi, jelezzen, ha kell és beszéljen, meséljen, barátkozzon mindenkivel. Bíztassuk, hogy kérdezzen bátran az óvodában. Hiszen mi felnőttek sem tennénk másképpen egy új csapatban. Természetesen kezeljük az ismeretlen helyzet által generált érzéseket. Biztosítsuk a Gyermeket arról, hogy minden esetben érte megyünk az óvodába. Nem felejtjük ott, nem történhet semmi olyan dolog, ami miatt Ő ott maradna este. Aztán közösen várjuk a nagy napot, hiszen az „ÓVODAI NAGYKÖNYV”-ben már varázslatos betűkkel ott csillog a neve: ÓVODÁS!

Resku Szilvia
Pedagógus Oscar-díjas óvónéni