Iskolába megyek

Suli! Suli? Kinek mit rejt ez a fogalom. Azt szoktam mondani, hogy nagycsoportban már nagyok a gyerekek. Minden tekintetben. Aztán jönnek a felnőttek és azt mondják „milyen kicsik még ezek az ovisok”. Ezek a felnőttek nem látták megérkezni az oviba 3 évesen a gyerekeket. Akik még nem igazodtak el az ovis játékok között, nem tudták begombolni a blúzt, gondot okozott felhúzni a cipzárt a farmeron, a cipőfűző bekötése pedig egyenesen elérhetetlen álomnak tűnt. Aztán ahogyan teltek a napok, hetek, hónapok, melyek nevét szintén megtanulták mindannyian, ezek az elérhetetlennek tűnő dolgok mind-mind ott lapulnak már a készségeik között. A közös élmények, melyek néha civakodásból, de főként csapatjátékból állt annyira összehangolta a gyerekeket, hogy életre szóló barátságok születtek az ovis évek alatt. Fontos kiemelni a szerelmeket is, hiszen ez az érzés, már szinte minden gyermek szívében megszületik nagycsoportos korukra. Nagyon fontosak ezek a láthatatlan szálak. Összefűzi őket. Együtt építenek várat a mesebeli dombon, segítik egymást, ha elakadnak a fejtörőkben és együtt járják körbe az iskolákat is szüleikkel. A nagycsoportot lássuk be, körbelengi akarva akaratlan az iskola. Ebben a korosztályban már nem ritka, aki betűket ír, de sok olyan gyermek van, aki már össze is olvassa őket. Az előző írásomban a szülői felelősségre hívtam fel a figyelmet az óvodába lépést megelőzően, itt most kibővíteném a felelősségi kört az óvodapedagógusok irányába. Az iskolába lépést ugyan olyan biztonságnak kell öveznie, mint az oviba belépést. Fel kell építeni a gyermek bizalmát az iskola irányába, hiszen több tényező is megingathatja őt. Már kellőképpen kialakultak a kis kapcsolataik, mesélnek egymásnak, amit esetleg a nagyobb tesóktól hallottak. Ez nem minden esetben pozitív töltésű. Ezáltal a gyerekekben esetlegesen félelmek alakulhatnak ki. Izgatja őket az új lehetőség, de a negatív történetek hallatán elbizonytalanodnak. Az én ovisaim is most kezdik az iskolát. Az értő hallgatás nagyon működött velük. Megtudható ezáltal a kételyük, a kíváncsiságuk vagy bármi, ami foglalkoztatja őket az iskolával kapcsolatban. Így közösen tudunk megnyugtató, lelkesítő és motiváló magyarázatokat adni a szülőkkel vagy a csoportunkban vendégségbe érkező tanítónénikkel együtt a suliról Az óvodához tartozás érzését pedig még inkább megerősítjük bennük. Hiszen most is volt egy kisfiú, aki otthon azt mondta: „Bizonyosan el fognak felejteni engem az oviban, ha iskolás leszek” Nagyon fontos, hogy tudja a gyermek, az iskola nagyon jó dolog, szeretni fogják őt a tanító nénik és az óvodában mindig ott marad a neve az ÓVODAI NAGYKÖNYVBEN és az óvó nénik szívében.

Resku Szilvia
Pedagógus Oscar-díjas óvónő