Gyermeki felelősség fontossága

Melyik Szülő ne szeretné, hogy Gyermekéből felelősségteljes felnőtt váljék és az addig vezető „gyermeki” úton is már érezzen némi felelősséget bizonyos dolgokkal kapcsolatban.❤️ Mindennek, ami Gyermekekkel kapcsolatos van egy nagyon fontos alappillére… a PÉLDAMUTATÁS. Első lépésként a mindennapi, otthoni teendőkben lehet megmutatni a Gyermekeknek, hogy van egy rendszer, ami által működnek a dolgok. Felnőttként is sokszor előfordul, hogy valamit, amihez nincs kedve, mindenképp meg kell csinálni. Ilyenkor nem szabad mutatni a Gyermekek előtt, hogy ez teher, érdemes jó kedvvel véghez vinni a feladatot.
Mutatunk pár dolgot, amire érdemes odafigyelni és biztosan megkönnyíti a tanulási szakaszt:
– Példamutatás. Ez az első és legfontosabb, amit nem szabad elfelejteni. A Gyermekek sokszor érzik magukat már „felnőttnek”, ami által úgy gondolják, hogy különleges kiváltságok járnak Nekik is. „Amit szabad Anyunak és Apunak, azt szabad Nekem is”. Nos igen, van benne némi igazság.🤔 A szavakat mindig kövessék tettek és az ígéretek mindig legyenek betartva. Ez kicsit katonásan hangzik, de alapja a példamutatásnak és a bizalomnak is.
– Nem szabad „bélyegezni” a Gyermekeket. Sokszor lehetne negatív véleményt alkotni a Gyermekek viselkedéséről, de legtöbb esetben a „rosszaság”, a hibázás a tanulási folyamat része, nem pedig egy előre megtervezett „felidegesítem a Szüleimet” akció.😁
– Nem szabad hibáztatni a Gyermekeket. A hibáztatás, a szidás legtöbb esetben pont az ellenkezőjét váltja ki, rögtön áthárítják a Gyermekek a felelősséget másra és elkezdenek füllenteni. Az indulatok helyett érdemes nyugodtnak maradni és átbeszélni a történteket.
– Szokások kialakítása. Ez is nagyon fontos a Gyermekek tanulási folyamatában, hiszen a szokások ismétlődnek, ami által rögzül a tudás.
– Jónak lenni az emberi kapcsolatokban. A Gyermekek leginkább ösztönből cselekednek, hagyják, hogy érzelmeik vezessék Őket. Ez egy nagyon szép, ám „veszélyes” dolog is. Sok esetben indulatukat odacsapással, harapással, csúnya szavakkal fejezik ki. Mindegyik esetben tudatni kell a Gyermekekkel, hogy a másiknak fájdalmat okoztak. Nem szabad kényszeríteni a bocsánatkérést, inkább el kell magyarázni Nekik, hogy ez miért nem helyes, mit érez a másik ilyenkor és érdemes megkérdezni, hogy fordított helyzetben Ők mit éreznének. Ezáltal megtanulhatják, hogy minden tettnek van következménye és jóvá kell tenni, amit elrontottak. Saját maguk választhatják végül a bocsánatkérést.
– Nem szabad azonnal kimenteni a Gyermekeket a „pácból”. Kegyetlenül hangzik, de ezáltal megismerhetik érzéseiket, félelmeiket és saját Maguk találhatják meg a megoldást, kiutat, mely önbizalmat ad Nekik.
– Utasítások helyett gondolkodásra való tanítás. Bizonyos feladatok elvégzésekor érdemes Tőlük megkérdezni, hogy „mit kell még megcsinálni ahhoz, hogy kész legyen a feladat?”. Ilyenkor a gondolkodás által összerakják Maguknak és meg is tanulják a folyamatot részleteiben.😊
– Hagyni kell a Gyermekeket egyedül segíteni. Ezt sokszor a Szülő tehernek érzi, hiszen több munkával jár utólag, de akkor is hagyni kell Őket, hogy kedvük szerint segítsenek.🤪 Az idő múlásával minden folyamat úgyis tökéletesedik.
– Legyen természetes a rend, és hogy mindenki elpakol maga után. Az otthonukban, közvetlen környezetükben talán ezzel lehet a legjobb, leglátványosabb példát mutatni egy Gyermeknek, hiszen egész pici koruktól tanítható a pakolás, rendrakás és egy idő után természetessé válik Számukra is.
És persze vannak azok az életszakaszok, amikor mintha minden addigi tanítás felesleges lett volna, mert úgysem csinálja azt a „Szívetek csücske”, amire kéritek. Kitartás ezekhez a „dackorszakokhoz”!😘