Az első szerelem

Ragyogó idővel dübörög a Tavasz, süt a Nap, csicseregnek a madarak, ébred a természet, kellemes virágillat terjeng a levegőben. Szinte érezzük, hogy nyílik a szívünk is. 😍
Ilyenkor könnyebben esünk szerelembe, szokták mondani. A szerelem boldogság, a szerelem kín… „az a csodás szempár”, „az a fogatlan mosoly”, „nem velem játszott”, „elvette a babámat”. 😁
Igen, csodás és fogatlan. Ez az ovis szerelem. ❤️
Felnőttként azt hinnénk, hogy a Gyermekek életében az a bizonyos „szerelem” nem is létezik. Pedig bizony, hogy létezik. Nagyon is megélik Ők azt az intenzitást, azt a mély lelki szeretetet, rajongást a másik iránt. Ezért fontos komolyan venni már az első szerelmeket is, hiszen a kis lelkük olyan tapasztalásokat él meg, amik a későbbiekben végigkísérik az életüket.
Hoztam Nektek pár árulkodó jelet, amiből tudni fogjátok, hogy Csemetéteknek van már szíve választottja:
– Az élménybeszámolóit mindig a kis szerelme történeteivel kezdi.
– Sokszor látni egyvalakivel játszani, akár kézen fogva sétálni.
– Vásárláskor nem csak magának, hanem a kis szerelmének is szeretne valamit venni.
– Hétvégén akár többször is elmondja, hogy mennyire hiányzik neki XY. ☺
– Amikor valaki megkérdezi, hogy szerelmes-e, azonnal zavarba jön.
Ezeken a jeleken kívül biztos vannak még árulkodó viselkedési formák.
Nektek volt már szerelmes a Gyerkőcötök? Amennyiben igen, miből jöttetek rá, hogy a kis szíve valakiért jobban dobog?