A zene az kell!

Resku Szilvia, Pedagógus Oscar-díjas óvónénink csodaszép írása a zenéről. Minden egyes szavát imádjuk ☺️❤️

Első zenénket az Édesanyánktól kapjuk. A szívdobbanását és a hangját. Folyamatosan jelen van magzati életünkben. Megnyugtatja a Gyermeket és ellazítja. Születéskor az Édesanya és az Édesapa hangja már ismert dallamként cseng a fülében. Ez neki a zene. Majd a Szülők segítségével egyre több dallamot kap. Színes zenei repertoár kerül köré. A világ zenéje: gyerek és felnőtt hangok, az utca zaja és a különböző irányzatok, melyek a Szülőket is körülveszik. Kínáljuk meg a Gyermeket sok-sok zenével. Színes hangszerpalettájú klasszikusokkal, népzenével, ami megjeleníti őseink értékeit és modern zenével is, amit kiélez a csúcshangzás. Mindezek együtt színesítik a kislányok és kisfiúk zenei ízlését. Érezhessék és táncolhassák egyszerre. Belefeledkezve a boldogságba, amit a zenétől kaphatnak. Az óvodában sokszor ragadott magával a Gyermekek örömzenéje. Ösztönösen döntenek darabok mellett, melyek nagy általánosságban a boldogsághoz, a lendülethez és a gyors ritmusváltáshoz kapcsolódtak. Nem választanak szomorú, melankolikus dallamokat. A Gyerekeknek van egy csodálatraméltó tulajdonságuk. Nem akarnak szomorúak lenni, és ha egy pillanatra belekeverednek is konfrontálódásba, odaállnak a Pajtásuk elé és teljes lelki békével kérnek tőle bocsánatot. Majd együtt futnak el játszani vagy éppen táncolni. Ezt a békét kell megtartanunk a Gyermekeink lelkében, hogy felnőttként egy-egy más nézet vagy vélemény után tudjanak együtt táncolni akár az esőben is.