A képzeletbeli Barát

Rögtön egy kérdéssel kezdenék Felétek: Nektek volt képzeletbeli barátotok gyermekként? 🤩
Akinek nem volt, talán szkeptikusként fordul e téma felé, talán nem tudja eldönteni, hogy jó dolog-e vagy sem. Erről szeretnék egy kicsit beszélni Nektek.
Sok Gyermek életében létezik az a bizonyos képzeletbeli barát, amit Ő maga kreált olyanná, amilyen. Lehet akár egy kisgyermek, egy állatka, egy kis cuki szörnyecske, a lényeg az, hogy csak Ő láthatja, senki más. Abban az esetben, ha elkezd beszélni róla, vegyétek komolyan, semmiképp ne nevessétek ki! Ne ijedjetek meg, ez nem rossz dolog.
Azt gondolná minden szülő, hogy magányos a Gyermeke, ezért van szüksége a kis barátra. Ez nem feltétlen igaz, de bizonyos esetekben átmenetileg így talál játszópajtást. Ezt fogadjátok el és kezdjetek érdeklődést mutatni a kis barát felé, beszéljetek róla. Több pszichológus kutatócsoport, akik a gyermekek lelki fejlődésével foglalkoznak, mind azt támasztják alá, hogy több szempontból is jó dolog, ha van képzeletbeli barátja a Gyermekeknek:
– szociális kapcsolataikban könnyebben boldogulnak a jövőben
– a képzeletbeli barátokkal való beszélgetés fejleszti a kognitív képességeket és akár saját maguk felé irányuló kommunikációjukat
– fejleszti a fantáziájukat, a képzelőerőt
Azt fontos kiemelnünk, hogy a tény, hogy van vagy nincs képzeletbeli barátja egy Gyermeknek, semmit nem árul el az intelligenciájáról, szellemi képességéről.
Tulajdonképpen mind ezektől függetlenül, a valós okot nem ismerve lesz vagy nem lesz egy Gyermeknek képzeletbeli barátja.
Nagyon kíváncsi vagyok, hogy Ti milyen képzeletbeli baráttal találkoztatok már. Esetleg valaki emlékszik a sajátjára a gyerekkorából? ❤️